csak röviden

2014 november 16. | Szerző: FBrigitta

Hosszú napom volt tegnap, olyan típusú nap, amikor a végére mégis úgy érzem, nem csináltam egyáltalán semmit.

Aztán jött egy üzenet valakitől, aki fontos nekem, a közös gyökereink miatt és annak ellenére is. Nem tudom, mi erősebb köztünk, a vér szava, vagy a barátság. A lényeg, hogy éjfélig beszélgettünk… éveket, évtizedeket kell bepótolnunk.

 

Este, vagyis éjjel és már ma, mikor lefeküdtem, igazából csak a szokás hatalmának engedelmeskedtem, mert egyáltalán nem voltam álmos.

Úgyhogy meditálni kezdtem.

Mindig azoknak a képeknek, jeleknek, szavaknak hiszek, amik ,,csak úgy” jönnek, sokszor nem is összefüggésben azzal, amire szeretnék választ kapni.

Egy tó partján álltam, teljesen átlagos tó, körülötte fák-bokrok… előttem egy híd, fából, korláttal két oldalon. Ráléptem, és megtettem pár lépést, amikor észrevettem, hogy nem híd, csak egy móló tulajdonképpen, és pár lépés után vége van.

Ez meg mi?

Azonnal jött a válasz: nem minden útnak kell vezetnie valahova.

értem… csak még nem tudom értelmezni….