Hónapok óta, de összesen lassan már másfél éve figyelem.
Azóta tart ez a különös és különleges kapcsolat.
Második körös a dolog, korábban próbálkoztunk már egymással és nagyon-nagyon csúnya vége lett.
Gerinctelen, jellemtelen, bárkin átgázoló embernek ismertem meg őt, olyannak, aki a csillagokat is lehazudja. Tudom, az egy különösen komplikált élethelyzet volt számára akkoriban, és részben meg is értem. Bár semmi nem menti fel, hogy így kezelte a kettőnk közt kialakult helyzetet, én soha senkit nem bántanék ennyire. De azt hiszem kapaszkodott volna belém akkor is, csak valahogy összegabalyodtak a dolgok és akkoriban nem volt erőssége az őszinteség. Nem is tudom, ismerte-e ezt a szót akkoriban. A fontossági lista végén voltam, ez tény. Ki kellett volna szállnom, végleg, de képtelen voltam rá.
És fájt, fájdalmat okozott újra és újra, mégsem tudtam elszakadni tőle. Azóta sem tudom, mi köt hozzá. Gyűlöltem, mégis magam mellett akartam tudni.
Tehetetlen voltam, vagyok vele szemben azóta is.
Aztán eltelt pár év és előkerült újra, beszélni kezdtünk, megint megzavart, megint része lett az életemnek és kaptunk, adtam az egésznek még egy esélyt.
Másfél éve tart.
Mennyit változhat egy ember és mennyire lehet hiteles ez a változás?
Az az ember, aki szemrebbenés nélkül képes volt folyamatosan hazudni, átverni, másfél éve tiszta, mint a hó.
Vannak csavarok a dologban, mindig vannak. Fennakadások, meghiúsult időpontok, ilyen-olyan indokkal lemondva. Én pedig gyanakszom, mert nem akarok még egyszer fájdalmat, nem viselném el. Nem azért nyomozok, és tájékozódom, mert féltékeny vagyok. Hanem mert idejében akarom hazugságon kapni, az első előtti pillanatban, amikor még nem fáj annyira.
A másfél év alatt hallottam pár meredek sztorit, kifogást, stb. És egyszer sem, egyetlen egyszer sem sikerült hazugságon kapnom…. Szeretem, de nem hiszek már neki. Nem mintha bizonygatna bármit. De minden szó, amit kiejt a száján, igaz. Egy-két kattintás a neten, és kiderül minden. Elejtett szavak, facebook bejegyzések másoktól, céges honlap, hivatalos információ. És minden, minden igaz.
Mennyit változhat egy ember?
Mennyit változhat egy olyan ember, akinek lételeme volt a hazugság és még mindig elhallgat dolgokat. De már nem olyasmit, amivel besározná magát, nem apró kis stikliket, nőket, vagy csúsztatásokat. Újabban olyasmiket hallgat el, ami őt védené a szememben. Nem magyarázkodik, nem hoz fel mentséget, akkor sem, ha van. És mindig van. Nem mondja, mennyi mindent tesz értem, kettőnkért, csak kiderül. Nem mondja, mennyit, hogyan kockáztat… és nem panaszkodik.
Fáradtan, betegen, olyan gondokkal a vállán is én vagyok a fontos, amik másnak egyenként is sok lenne. Ha hisztizek a késésért és nagyjelenetet rendezek, nem szól. Beteg, elgyötört, de mindent félredob, ha rólam van szó. És alig vallja be, hogy mi a mentség a fél óra késésre, amiért balhéztam. Magától nem is mondaná, úgy kell kisimogatni belőle, amit talán el se akart mondani, a súlyos érvet, amit persze megint csak kifogásnak érzékelek. Percekig tart, amíg meg merem csókolni, mert biztos vagyok benne, hogy már engedi, hogy megérti, a hiszti nem öncélú volt, hanem fájdalom, mert nem láttam az okokat. Nehezen szokja meg, hogy csak azt tudom, amit elmond. Ő megtesz mindent, de ha hozzám ez nem jut el, akkor nekem lehet, hogy csak a sértettség marad.
Miután elköszöntünk, megköszöni. Megköszöni, hogy megnyugtattam, hogy vele voltam. És bocsánatot kér, hogy beteg. Másnap pedig kiderül, hogy az érv, amit a késésre felhozott, sokkal súlyosabb, mint ahogy pár szóban elmondta. Még két nap múlva az is kiderül, hogy a betegség is sokkal súlyosabb.
Így értettem. Már csak olyan dolgokat hallgat el, amik őt mentenék. Én pedig csak meghatódom és ledöbbenek, hogy így is én kellek, amikor összedől körülötte a világ.
Szeretem, de képtelen vagyok hinni neki. Másfél éve keresem a bizonyítékot, hogy akármilyen pici dologban hazudik, de nincs ilyen bizonyíték. A legapróbb részlet, minden leírt és kimondott szó, minden félmondat a helyén van.
Nem értem, mi ez. Nem értem, hogy lehet ugyanaz az ember.
Mennyit változhat egy ember?
2015 január 25. | Szerző: FBrigitta
Hónapok óta, de összesen lassan már másfél éve figyelem.
Azóta tart ez a különös és különleges kapcsolat.
Második körös a dolog, korábban próbálkoztunk már egymással és nagyon-nagyon csúnya vége lett.
Gerinctelen, jellemtelen, bárkin átgázoló embernek ismertem meg őt, olyannak, aki a csillagokat is lehazudja. Tudom, az egy különösen komplikált élethelyzet volt számára akkoriban, és részben meg is értem. Bár semmi nem menti fel, hogy így kezelte a kettőnk közt kialakult helyzetet, én soha senkit nem bántanék ennyire. De azt hiszem kapaszkodott volna belém akkor is, csak valahogy összegabalyodtak a dolgok és akkoriban nem volt erőssége az őszinteség. Nem is tudom, ismerte-e ezt a szót akkoriban. A fontossági lista végén voltam, ez tény. Ki kellett volna szállnom, végleg, de képtelen voltam rá.
És fájt, fájdalmat okozott újra és újra, mégsem tudtam elszakadni tőle. Azóta sem tudom, mi köt hozzá. Gyűlöltem, mégis magam mellett akartam tudni.
Tehetetlen voltam, vagyok vele szemben azóta is.
Aztán eltelt pár év és előkerült újra, beszélni kezdtünk, megint megzavart, megint része lett az életemnek és kaptunk, adtam az egésznek még egy esélyt.
Másfél éve tart.
Mennyit változhat egy ember és mennyire lehet hiteles ez a változás?
Az az ember, aki szemrebbenés nélkül képes volt folyamatosan hazudni, átverni, másfél éve tiszta, mint a hó.
Vannak csavarok a dologban, mindig vannak. Fennakadások, meghiúsult időpontok, ilyen-olyan indokkal lemondva. Én pedig gyanakszom, mert nem akarok még egyszer fájdalmat, nem viselném el. Nem azért nyomozok, és tájékozódom, mert féltékeny vagyok. Hanem mert idejében akarom hazugságon kapni, az első előtti pillanatban, amikor még nem fáj annyira.
A másfél év alatt hallottam pár meredek sztorit, kifogást, stb. És egyszer sem, egyetlen egyszer sem sikerült hazugságon kapnom…. Szeretem, de nem hiszek már neki. Nem mintha bizonygatna bármit. De minden szó, amit kiejt a száján, igaz. Egy-két kattintás a neten, és kiderül minden. Elejtett szavak, facebook bejegyzések másoktól, céges honlap, hivatalos információ. És minden, minden igaz.
Mennyit változhat egy ember?
Mennyit változhat egy olyan ember, akinek lételeme volt a hazugság és még mindig elhallgat dolgokat. De már nem olyasmit, amivel besározná magát, nem apró kis stikliket, nőket, vagy csúsztatásokat. Újabban olyasmiket hallgat el, ami őt védené a szememben. Nem magyarázkodik, nem hoz fel mentséget, akkor sem, ha van. És mindig van. Nem mondja, mennyi mindent tesz értem, kettőnkért, csak kiderül. Nem mondja, mennyit, hogyan kockáztat… és nem panaszkodik.
Fáradtan, betegen, olyan gondokkal a vállán is én vagyok a fontos, amik másnak egyenként is sok lenne. Ha hisztizek a késésért és nagyjelenetet rendezek, nem szól. Beteg, elgyötört, de mindent félredob, ha rólam van szó. És alig vallja be, hogy mi a mentség a fél óra késésre, amiért balhéztam. Magától nem is mondaná, úgy kell kisimogatni belőle, amit talán el se akart mondani, a súlyos érvet, amit persze megint csak kifogásnak érzékelek. Percekig tart, amíg meg merem csókolni, mert biztos vagyok benne, hogy már engedi, hogy megérti, a hiszti nem öncélú volt, hanem fájdalom, mert nem láttam az okokat. Nehezen szokja meg, hogy csak azt tudom, amit elmond. Ő megtesz mindent, de ha hozzám ez nem jut el, akkor nekem lehet, hogy csak a sértettség marad.
Miután elköszöntünk, megköszöni. Megköszöni, hogy megnyugtattam, hogy vele voltam. És bocsánatot kér, hogy beteg. Másnap pedig kiderül, hogy az érv, amit a késésre felhozott, sokkal súlyosabb, mint ahogy pár szóban elmondta. Még két nap múlva az is kiderül, hogy a betegség is sokkal súlyosabb.
Így értettem. Már csak olyan dolgokat hallgat el, amik őt mentenék. Én pedig csak meghatódom és ledöbbenek, hogy így is én kellek, amikor összedől körülötte a világ.
Szeretem, de képtelen vagyok hinni neki. Másfél éve keresem a bizonyítékot, hogy akármilyen pici dologban hazudik, de nincs ilyen bizonyíték. A legapróbb részlet, minden leírt és kimondott szó, minden félmondat a helyén van.
Nem értem, mi ez. Nem értem, hogy lehet ugyanaz az ember.
Oldal ajánlása emailben
X