nagy lépés

2018 augusztus 19. | Szerző: FBrigitta |

,,Ne féljünk nagyot lépni, ha az tűnik szükségesnek. Két kis ugrással nem jutunk át a szakadékon” (David Lloyd George)

Megvolt a Nagy Lépés. Megtettem. Magam mögött hagytam a teljes felnőtt életemet. Házakat, emlékeket, szerelmeket, vágyakat, vágyódásokat, kis boldogságokat és be nem teljesüléseket. Talán ha lassabban történik, fájt volna, vagy végiggondolom. De ahogy meghoztuk a Döntést és ráléptünk az Útra, megnyílt előttünk minden és átviharzottunk azon a két héten, és új életet kezdtünk egy másik városban.

Semmi bajom azzal a szóval, hogy boldogság, de csak most tudom, hogy mit jelent. Korábban hasonlót se éreztem. Szélsőséges természetem van, tudok nagyon rajongani, szeretni, imádni, de a boldogság, az valahogy csak egy szó volt. Ezt az elégedettséget, napsütéses hangulatot, az élet szeretetét, ilyen mélyen soha nem éreztem. Jól vagyok, nagyon jól.

Egy év alatt jutottam el odáig, hogy biztos vagyok benne, képes leszek továbblépni.

És hogy hol vagyok? Nem így akartam, esküszöm…. a régi Kedves közelében… veszélyesen közel. De ez már másik élet, más kihívások.

Egyszer talán… de amit évek alatt nem tudtunk tisztázni, most se tudnánk.