örökké Te
2017 április 8. | Szerző: FBrigitta |
Neked munkahely, nekem egy lehetőség, hogy lássalak. Akarod, hogy ott legyek, pedig biztos, hogy voltak már kellemetlenségeid abból, hogy mit keresek ott, veled, újra és újra. Soha nem beszéltél erről, de én biztos vagyok benne. Te, a Szent, és egy nő, aki már megint. Egy nő, akiről le se veszed a szemed, akinek évek múlva is emlékszel a szavaira, aki mellett azt se látod, mi történik körülötted. Ha mégis kénytelen vagy, akkor szerepelsz, még a hangod is más. Észreveszem, és mások is.
El akartam mondani, hogy ez az, amiért nem járok már Hozzád.
Nem akarom, hogy magyarázkodnod kelljen miattunk. Nem akarom, hogy problémád legyen abból, hogy mindig ott vagyok. Miattad nem megyek.
És hát hol van az megírva, hogy örökké nekem kelljen tekintettel lennem a helyzetedre és futni utánad. Elfáradtam, ez is igaz.
Erre Te, ahelyett, hogy a hiányomat úgy próbálnád orvosolni, hogy felhívsz – ,,nem teheti” mondta helyettem gyermekem, aki bölcs- szóval nem hívsz, viszont tombolsz, hisztériázol és kinyírod a környezeted. És kérdezel… attól, akitől nem lenne szabad. Akinek akkor is feltűnne, ha nem tudná, mi a helyzet. De tudja, és így én is tudom. Két hete nem láttalak, nem szólsz, nem hívsz, de napról napra türelmetlenebb vagy, Az önfegyelmed csak annyira terjed, hogy nem keresel meg, de a hangulatodat nem tudod kordában tartani. Érdemes? Egyetlen ,,baráti” hívás és jobban lennél. Nem teszed, mert nem lehet. A hiányom miatt üvöltözni meg igen? És tudod.. ismerlek. Mikor legközelebb ott leszek, akkor meg ahelyett, hogy kedves lennél, amiatt fogsz duzzogni, mert addig nem mentem.
Szerelmem
Szép lehetne az a pár perc is, amíg veled vagyok. Te jobban bírod a köztünk levő feszültséget, és szereted is. Engem megijeszt, hogy pillanatokon múlik, hogy megszűnjön minden körülöttünk és láttam már, hogy képes vagy elfeledkezni mindenről. És mivel munkahely, neked ez igen komoly problémát jelentene. Helyetted is vigyázok ránk, sokszor értelmetlen témák és mondatok árán. Nem feledkezhetek bele a szemeidbe, ahogy mosolyogva, boldogan nézel rám, mert nem érhetek hozzád, nem ölelhetlek át, és egyáltalán nem tehetek semmit. Kihasználhatsz, és meg is teszed, minden pillanatot, amikor hozzám érhetsz, bármikor fel tudom idézni az érintésed, ami olyan végtelenül természetes, mint ahogy öröktől fogva hozzám tartozol.
Bármikor, ha bántalak, csak azért van, mert türelmetlen vagyok. Mert újabb percek teltek el úgy, hogy nem mertem kimondani, mennyire szeretlek.
Kommentek