A-nak

2016 szeptember 18. | Szerző: FBrigitta |

Látom az újonnan feltett régi képeidet, és azon gondolkozom, megérte-e, érdemes volt-e belekezdened ebbe a kapcsolatba…. szerelembe, ahogy akkoriban hívtátok. Legalábbis az első egy-két hétben, hogy aztán megváltozzon minden érintett élete.

Érdemes volt-e megélni azt a pár boldog hetet, miközben a ,,szerelmed” továbbra sem szállt ki a társkereső oldalról -arról az egyről tuti nem, amin nekem írkált naponta- miközben ő fél lábbal még az előző nőjével élt és az ő érzelmeit taposta bele a betonba.

Az én érzelmeim és fájdalmam más lapra tartoznak, én majd megfizetek érte, ha eljön az ideje.

Érdemes volt-e bevállalni egy hét ismeretség után a gyerekedet? Mert ez életre szóló szerelem. Hát ja, eltartott vagy három hétig, de akkor már terhes voltál. Tudod, még icipici, pár mm is alig lehetett a fiad, amikor telefonon beszéltem a ,,szerelmeddel”. Akkor még nem tudtam, hogy terhes vagy. Elmondta, hogy mindent megpróbál, hogy kirakjon téged a házából, hogy megszabaduljon tőled, mert az agyára mész és elege van belőled. Mindketten tudjuk, benne nincs annyi gerinc, hogy ezt szemtől-szemben kimondja, ezért különböző módszerekkel próbálkozott. Elmesélte.

Akkor ismert meg téged, amikor a több hónapos szédítésem után rájöttünk, hogy élőben, személyesen nem működik a kapcsolatunk, és bár még mindig ragaszkodtunk egymáshoz, és nem tudtunk teljesen elszakadni, de tudtuk, hogy nincs miért erőltetni.

Akkor találkoztatok és első látásra beléd szeretett. Ahogy később elmondta, ezt sokan nem értették, mert azért valljuk be, nem vagy egy vonzó nő. Ami a javadra szólt, az a fiatalságod, és kb itt van vége a felsorolásnak. És persze téged is csalt, talán az első héten még nem, de mikor leszállt a földre az ,,életre szóló” szerelemből, akkor újra megjelent a társkeresőkön és persze engem is megkeresett, ahogy a többieket is. Hosszú a lista, ebben biztos vagyok. Aztán visszament ahhoz a szerencsétlen hülyéhez, akit miattad hagyott el, és akit már előtted se szeretett, és aki tűrt neki, tűr neki most is.

Tudom, hogy nem kért bocsánatot tőled a rengeteg fájdalomért, amit okozott. Tudom, mert tőlem sem. Miért tette volna, nem neki fájt.

Nem tudhatod, de két héttel a fiad születése előtt smst kaptam tőle, (még ekkor sem tudtam, hogy gyereket vársz), hogy velem akar lenni. Akkor már régen lezártam a kapcsolatunk első körét, és szerencsére nem voltam a városban, hogy újra találkozzunk és újra csak összezavarjon. Akkor már mindketten gyereket vártatok tőle.

Nem tudom, milyen szerepe van most az életedben, nyilván a közös gyerek valamennyire összeköt.

De sok minden jár a fejemben…

Milyen érzés volt gyereket várni úgy, hogy akiről azt hitted, szeret, szerelmes, már a háta közepére se kíván téged?

Milyen érzés volt, hogy miközben a gyerekét várod, (akit együtt akartatok) ő már előre néz, és a szülésed utáni életét szervezi a másikkal?

Milyen érzés volt, hogy miközben a gyerekét várod, ő gyereket csinált a másiknak is?

Milyen érzés volt, hogy miközben a gyerekét várod, megtűrt kolonc vagy a házában, és csak azt nézi, mikor rakhat ki?

Milyen érzés volt rájönni, milyen ember ő valójában?

Milyen érzés volt rájönni, hogy bár gerinctelen seggfej, de képtelen vagy elszakadni tőle?

Milyen érzés volt a gyerekedet odaengedni a többi gyerekéhez és a másik nőhöz, akivel előtted és utánad is megosztja az életét?

Milyen érzés volt tudni, hogy megcsal, mindenkivel, akivel csak lehet? Bár megkapott tőled mindent, amit akart.

Milyen érzés volt elviselni a kisvárosban a suttogásokat róla, rólatok?

Milyen érzés volt tűrni a régi-új nő támadásait?

Milyen érzés volt rájönni, hogy végülis ezúttal sem hozott jó döntést?

Nem haragszom rád, bár sokszor te voltál az oka annak, hogy fájdalmat okozott nekem. Sokáig tartott kilépned ebből, és lehet, hogy most azért gondolkoztam el ennyire a kettőtök kapcsolatán, mert én is kilépni készülök.

Ha tudnád, lehet, talán valamennyire elégtétel lenne számodra, hogy amíg az elődöd-utódod az esküvőjüket szervezte, ő újra megkeresett engem. És hónapokig tartó szervezkedés után újrakezdtük a kapcsolatunkat, nem sokkal az esküvőjük után. Jaj neeem, az esküvőt nem tőle tudom, természetesen. De a kapcsolatunk azóta is tart. Még.

Ha tudnád, mire készülök, hogy helyrebillentsem a mérleget, lehet, hogy tetszene neked.

Nem foglak megkeresni, hogy elmondjam, bár nagyon érdekelne a véleményed.

Jó lenne, ha tudnád, de lehet, hogy már magadtól is rájöttél: nem a régi-új nő a hibás. Hanem a gerinctelen pasi(nk), akinek egyetlen dolog fontos: ne legyen balhé. Aki úgy gázol át rajtunk, hogy észre se veszi. Aztán csak csodálkozik, hogy már egész hadseregnyi ellensége van. És nem érti, miért utálják annyian. Ő jó ember, nem árt senkinek. De legalábbis nem veszi észre.