3..2..1..hétfő

2016 július 28. | Szerző: FBrigitta |

Lehetnék dühös magamra azért, mert belementem egy kapcsolatba egy olyan emberrel, aki már első körben is mérhetetlen fájdalmat okozott. Most sem tudom, miért tettem. Lehet, hogy már immunisnak és sebezhetetlennek éreztem magam, azok után, hogy kigyógyultam a szemétségeiből. Azt hittem, vagyok már annyira tudatos, hogy én irányítok és egyébként is csak szórakozom egy kicsit.

Nem tudom elképzelni, mi vonz téged pont hozzám, mi az, amiért a rengeteg nő közül mellettem akartál kikötni. Már az első alkalom után (mármint második körös első alkalom után) azt kérdezgetted, mit gondolok kettőnkről, hosszú távra tervezek-e.

Nem bánok semmit. Mindketten sokat tettünk bele ebbe a kapcsolatba és azt hiszem, sokat is kaptunk tőle.

Valóban nagyon megváltoztál és őszintén szeretlek. Tudom, hogy te is szeretsz. De ez már kevés.

Nyilván alakulhatott volna másképp, ha nem vagy ilyen végtelenül önző. Ha nem hiszed azt, hogy én mindig leszek neked, bármit is teszel, vagy épp nem teszel. Richard Bach azt mondta: ha valakit szeretsz, soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van. Kár, hogy nem ismerted ezt a mondatát.

Elvesztettél, most már végérvényesen.

Az nem kapcsolat, ahol nem lehet kommunikálni, nem lehet megbeszélni semmit.

Az nem kapcsolat, ahol csak két hétig tart, hogy figyelsz arra, amit kértem.

Az nem kapcsolat, ahol minden fontosabb nálam.

Az nem kapcsolat, ahol csak akkor kommunikálsz, amikor már őrjöngök és be vagy szarva, hogy tényleg elveszítesz.

Elvesztettél.

Nem, nem fogok szakítani. Összességében az első körrel együtt okoztál annyi fájdalmat, hogy ezt nem érdemled meg. Mocsok, aljas szemét bosszúálló vagyok, ez van. Én nem az vagyok, aki emelt fővel elsétál, és várja az isteni igazságszolgáltatást. Kaptam már tőled annyi fájdalmat, hogy én ezt nem bízom másra.

Tudom, milyen úton indulok el, tudom, hogyan tudok a legnagyobbat ütni. De azt még nem tudom, meddig megyek el.

Nem vagyok igazságtalan, nem vaktában szemétkedek. Mondtam, írtam, sokszor… tökéletesen tudtad, mik a játékszabályok és azt is, mivel bántasz meg.

Próbáltam kiszállni, nem akartad. Kértelek, fejezzük be, nem akartad.

Persze léphettem volna magamtól is. De ez nem olyan egyszerű. Valami hozzád köt, aminek már sokféleképpen próbáltam véget vetni korábban is. Rontás? Vudu?

A gyűlölve szeretni tipikus esete.

És még mindig nem akarlak bántani, még mindig szinte inkább könyörgöm, hogy ne kelljen bántanom téged. Úgy sajnálom, de magadnak köszönheted, hogy nem ismersz és nem tudod, milyen az, ha a bosszúmat magadra húzod. Annyira sajnálom, mert ezt elkerülhettük volna. De a fájdalom, amit érzek, a csalódás és a düh olyan erős, hogy ha nem adom ki magamból, akkor ellenem fordul. És én mindennél fontosabb vagyok magamnak.

Fontos voltál és szerettelek. Nem hoztam volna ennyi áldozatot érted, kettőnkért, ha nem vagy az. Mindketten tudtuk, mit vállalunk, de van az a pont, ahol elég.

És megesküdtem, hogy nem viszed el szárazon, ha még egyszer fájdalmat okozol.

Ha azt hitted, újra megúszod, tévedtél.

3….2…..1…. és hétfő