polc3

2016 július 26. | Szerző: FBrigitta |

Ha már így neveztem el ezt a témakört, akkor legyen.

A problémafüggő kedvesem és pokoli családja, avagy hogyan rohanjunk a vesztünkbe totális biztonsággal.

Ő az, akivel ez már második körös kapcsolat, ő keresett első körben is, pár év múlva viszont szabályosan könyörgött, hogy kezdjük újra. Örök Plátói Szerelmem már akkor is megvolt -az agyamban és nem az ágyamban-, viszont mivel épp nem volt más, belementem. Elmondtam a feltételeket, elfogadta, ennek több, mint három éve.

Még mindig nem hiszek neki, pedig ezerszer bizonyította, hogy kellene. Ő nem az, akivel bármit tisztázni lehetne, ezért trükkösen vezetem rá mindig, hogy apró jelekkel árulja el magát, vagy épp bukjon le… Nem azért nem derül ki a hazugsága, mert ügyes. Az én eszemen nem egyszerű túljárni. Hanem mert akármilyen nyakatekert módon, hónapok múlva kerül elő egy célzás, sokszor magától hoz szóba olyasmit, ami önmagában is eloszlatja a kétségeimet. Amiket ki se mondtam.

Féltékeny vagyok, persze. Egyszerűen azért, mert ismerem.

Ezt is írtam valahol korábban, hogy nem azért vergődöm, hogy lebuktassam. Hanem hogy kirúghassam még azelőtt, hogy fájdalmat okozna. Még több fájdalmat, mint akkor, évekkel ezelőtt, aki szinte nem is ő volt. Csak sajnos mégis.

Vele kapcsolatban van valami furcsa. Valami vudu. Szeretem, de nem vagyok szerelmes. Mégis, úgy kötődöm hozzá, mintha valami mágia kötne össze minket. Kétszer ejtett ki olyat a száján, hogy azt akarja megtanulni, hogyan kell befolyásolni másokat. És egyre inkább az a véleményem, hogy rajtam gyakorolt, még akkor régen. És úgymaradtunk.

Jah, ami még fontos. Ha az ő szavának nem is hiszek, sokszor mások bizonyítják azt. Telefonhívások, amiket mellettem bonyolít, akár a nejével épp. Nem hazudik, bár tény, hogy újabban elhallgat dolgokat. Mert két dologgal nem szívesen dicsekszik: az anyagi és az egészségi problémáival. Ezek elhallgatása érdekében szinte bármire képes.

Most, hogy már kiveséztem egy részét a dolgainknak, jöhet az eredeti téma folytatása.

Én még nem láttam olyan zuhanórepülést, amit ez a család művel.

A Kedves picikét spirituális, de csak egész kicsit, ezért próbáltam hatni rá. Elmondtam, már többször is, hogy ami velük történik, az az én nézőpontom szerint mit akar jelenteni.

Már itt is írtam, hiszek abban, hogy ha valaki nem az útján jár, vagy épp fejjel megy a falnak, akkor jeleket kap. Ha ezekre nem hallgat, akkor terelgetik… aztán picit toszogatják… aztán nagyon toszogatják, végül, de még mindig nem utolsósorban jönnek a pofonok… aztán egyre nagyobb pofonok. A ,,miért ver engem az Isten” az egy olyan kérdés, amit csak az alany képes megválaszolni, és igazán jót tesz magának azzal, ha minél hamarabb meg is találja a megfelelő választ.

A Kedves csak a kérdésig jutott. Én megtaláltam a választ is, amit el is mondtam neki. Esélyem sincs, hogy hallgasson rám, a sok diplomájával ő olyan okos, hogy nyilván jobban tudja.

A helyzet ismertetése nélkül is értelmezhető: ő azt az elvet képviseli, hogy a gyereknek és a családnak mindent meg kell adni. A szélsőségekig és a végtelenségig. Erőn felül is. Ő a Superman, aki ott terem, és megold mindent. Az eredmény egy hisztériás, sárkány feleség és egy rakás neveletlen gyerek. Mert mindenki azt csinál, amit akar, ő meg belegebed. Ráadásul a díszes társaság ezáltal két dolgot nem tanul meg: 1. fejlődni, 2. megtanulni, hogy a tetteiknek következménye van. Mert jön Superman és elsimít, elintéz mindent.

Na most, ami biztos, mindenki fejlődni születik le a Földre. És ez nekik ebben a formában nem sikerül, mert a Kedves mindig beavatkozik. Korábbiakban már előre vetítettem, hogy a következő lépés az ő kiiktatása lesz. És lőn.

A Kedves korábbi betegségekből adódó, mégis rejtélyes kórokkal küzd, ami már fekvésre kényszeríti. Rejtélyes, mert nem találják az okát. Gyakorlatilag állandóan beteg, mindig meggyógyul, egyet lép előre, aztán kettőt zuhan vissza. És egyre mélyebbre. Kértem, könyörögtem, hogy változtasson. Amíg nem késő. Még az utóbbi időszakban is.

Azt szokták mondani, Isten útjai kifürkészhetetlenek. De én sem Istenben nem hiszek, sem abban, hogy a felsőbb hatalom szándékait ne lehetne értelmezni. Olyan világos jeleket kapunk, olyan szépen megmutatják, hogy mit nem kellene. Olyan kevés figyelem is elég ahhoz, hogy észrevegyük. Főleg amikor már a sokadik helyzetbe futunk bele, azt már látni kellene, hogy valami nem stimmel. Nincsenek véletlenek. Nincsenek megmagyarázhatatlan visszatérő betegségek. Minden ilyesmi tanítani akar valami. Érteni kell, és nem szabad megvárni a pofonokat.

Nekem is sok tanulnivalóm van még. Többek között az, hogy senkit nem lehet megmenteni az akarata ellenére.

 

Ez most elég zagyvaságra sikerült, de minden benne van, ami most a fejemben kavarog.