és Júlia

2014 augusztus 9. | Szerző: FBrigitta |

Korábban érkeztem, te pedig szóltál, hogy késel.

Kínos volt, de ezt is megtettem érted, hogy egyedül mentem fel a lakásba, ami pár órára befogadott kettőnket.

Senki nem látott, sem kint, sem a folyosón, mégis kínos volt nekem. De Te ennél sokkal többet tettél/teszel kettőnkért, úgyhogy ez nem panasz.

Úgy gondoltam, amíg várlak, lemosom magamról az utazást, és téged már egy felfrissült, frissen sminkelt, hófehér törülközőbe csavart nő várt pár perc múlva. Mert olyan nagyon siettél, hogy a késésed alig volt érzékelhető.

Tetszett neked. De azt hiszem, zsákba is csavarhattam volna magam, azt se vetted volna észre, és nem is tűrted volna sokáig rajtam.

Nem olyan sokkal később ugyanezzel a törülközővel magam körül kiléptem az erkélyre. Néztem a közelben épülő újabb házakat, és a még mindig nyugodt környéket, a fákat… Csodálatos idő volt, kicsit fülledt meleg, és még mindig egészen kora délután, tehát nagyon jó látási viszonyok. Utóbbi nem zavart téged, amikor utánam jöttél.

Azt hittem, csak átölelsz, de megfeledkeztél magadról és nem bántam. Olyan természetes volt, ahogy köztünk minden, és még a ház előtt elsétáló srác sem zavart, aki még az autóból is felnézett, mielőtt elhajtott. Nem tudom, irigyelt-e minket. Én irigylem magam azért a délutánért, Veled.